Közel 30 éve autózunk változó gyakorisággal Budapest és Szombathely között, így számtalanszor akadt meg szemem Répcelak közelében a nicki templom tornyán. Azt, hogy micsoda csodás kincseket rejt ez a település, onnan tudom, hogy meghívást kaptam hajtogatott könyveim meg- és bemutatására. A felkérést a helyi gyülekezet lelkes szíve-motorja, férjem egykori munkatársa tette, aki már korábbról ismerte néhány munkámat.
Nem jutott túl sok idő a készületekre, igyekeznem kellett az elajándékozott könyveim begyűjtésével, és az (éppen teljesen bezárt) iskolában tárolt alkotások megszerzésével. Végül, minden követ és ismeretséget megmozgatva, egy kis kiállításra elég könyvet sikerült összeválogatnom. S hogy a vallási tematikájú könyvek aránya javuljon, gyorsan alkottam egy új könyvet is, melyen a hit, remény, szeretet szimbóluma szerepel.
Július 25-én, az ünnepi szentmise után, Aigner Géza atya köszöntőjét követően nyújtottam betekintést a hobbim eredetébe és a könyvhajtogatás rejtelmeibe. Fontosnak éreztem elmondani, hogy ez a szenvedélyem nem a könyvek rongálásáról szól, hanem inkább úgy kell felfogni, hogy ezeket a könyveket megmentem az enyészettől, a zúzdába kerüléstől.
Ígéretet tettem Géza atyának, hogy emlékül hajtogatok egy könyvet az alapítványnak is. Kiváló ötletnek tűnt a nicki gát, de jó kép hiányában ez nem valósulhatott meg, ezért inkább az alapítvány címeréből ezt a könyvet készítettem:
A községben tett látogatásaim során sikerült megtekintenem a gyönyörű templomot és a parókiát. Megismerkedtem az alapítvány, a helyi gyülekezet kiváló, közösségépítő munkásságával és elragadó, lelkes tagjaival.
Köszönöm, hogy részese lehettem Nick ünnepének!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése